Egész gyerekkoromban hordoztam valami befelé fordulást, egy szomorúságot, tudtam én viháncolni is, bringázni, barátnőzni, de volt egy mélyen befelé forduló rétegem.

Szerettem olvasni a szobámba bekuckózva, tetszettek a régi csipke terítők, holmik, a legkedvesebb blúzom egy magasan a nyaknál záródó fordos darab volt, mintha Viktória királynő ruhatárából maradt volna vissza, egyébként visszagondolva ma is szépnek találom, finomnak.

Szégyelltem ezt. Egyszer egy óvónő az ismeretségi körömből – már bőven iskolás voltam – rámnézett és azt kérdezte: „Neked szoros kapcsolatod van valakivel, aki öreg? Olyan kis öreges vagy.” Körülöttem egy élettel teli vidám család volt épp, nem a sajátom. Aztán valaki mondta neki: „A nagymamája.”

Megalázó volt, úgy érzetem kilátszik valami belőlem, amit nagyon szeretnék elrejteni, és roppantul igyekezem én is felszabadult és spontán lenni, de nem ment.

Ahogy írom ezt, azért most odapirrantanék egyet annak a felnőttnek, pláne, hogy óvónő volt, baszki te tudod épp mit csinálsz?

Sokáig nem fogadtam el ezt a részemet, kamaszként profi módon tanultam meg eltűntetni, mivel megvolt hozzá a születési adottságom – egy másik ősi réteg – könnyű volt roppant nőiesnek lenni, én évtizedekig jártam tűsarkúban és miniben, a legnagyobb természetességgel. Jól elcsomagolva a vénasszonyt.

Ma már imádom a vénasszonyságomat, mert egyrészt áthallatszik a nagyanyám valóban – „Tarts rendet és a rend megtart téged.” – másrészt leér a vén Banyáig, aki mindent lát, és nem fél sem tettesnek, sem áldozatnak lenni, öreg banya, szikár csontos kezével főzi a békalevest, elrendezi a dolgokat és nem érdekli az elismerés sem. (Nyugi, nem hiszem azt, hogy mindent látok.)

És imádom a nőiségemet is, ami titkokkal teli, felfedhetetlen itt, az Vörös Sátorból érkezett és bejárása van oda, áldott, gyönyörű létáradat. Az Anya, a Szerető, a Lány, a Matriarcha és még…

Ha nő vagy, tudod úgy is.

Ahogy folyik ki ez az írás, beleremeg a szívem a fenti mondatba: Hellinger a Szeretet REND-jeivel dolgozik és valóban, ha azok oldva, tisztelve vannak egy rendszerben, abból erő, tartás születik, megnyugvás.

Várlak családállításra, ha a saját rendjeiddel, rétegeiddel kötnél békét.